Végre sikerült belenéznem minden idők legdrágább téli olimpiájába. Bár szeretem nézni a síelőket, síugrókat, bobosokat is, azért ha időhiány miatt választanom kell, a műkorcsolya a nagy kedvenc.
Ez az első olyan olimpia, ahol az egyéni (és páros) számokon kívül csapatban is összemérik tudásukat a korcsolyázók. Nem tudom, mennyire tesz jót az egyéni versenyeknek, hogy előtte már egyeseknek le kell futniuk a programjaikat, egyszer már ki kell hozniuk magukból a maximumot, de a lehetőség arra, hogy többen is érmet szerezzenek, talán jót tesz a sportnak.
Az olimpia egyik nagy kérdése volt Evgeny Plushenko visszatérése. (Bocsánat az angol átírásért, de a külföldi fórumok miatt ehhez vagyok szokva, a magyar oldalakon is általában ezt használják.) Torinó olimpiai bajnokának, Salt Lake City és Vancouver ezüstérmesének indulása sokáig kérdéses volt, de tegnap és ma mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy Plushenko még mindig képes megfutni egy programot. Hogy hogyan, az már más kérdés. Elképesztően magabiztos a négyfordulatosa, de sok ugrásából ronda az érkezés, a spiccét teszi le, nincs kifutóíve. A forgásai lassúak, a lépéssora sem olyan izgalmas, mint a mostani legjobbaké. Az összekötő elemek pedig... hiányoznak. Plushenko még a régi pontozási rendszerben nőtt fel, ahol jó ugrásokkal már nyerni lehetett, ma viszont egy változatos, minden elemében nehéz, szép és érdekes program az elvárás. Ehhez az ő karcsapkodásai már nem elegendőek. Elképesztő, hogy valaki egyéni korcsolyázóként négy olimpián is el tud indulni, sőt, valószínűleg a negyedikről is éremmel távozik (legalábbis csapatban). Kitartása, a korcsolyázás iránti szeretete tiszteletre méltó. És az is biztos, hogy attól kezdve, hogy fellép a jégre, uralja az egész csarnokot. Ilyen egy igazi műkorcsolyázó, akiből legenda lehet. Nincs is vele semmi baj, amíg le tud futni két programot és megszerzi a kvalifikációt egy versenyre, addig induljon csak el, versenyezzen, ha erre vágyik. És szerintem most jobban futott, mint négy éve. De nem úgy, mint 12 éve, amikor kikapott Yagudintól, vagy 8 éve, amikor nyerni tudott, bár Torinóban akkor is aranyérmes lett volna, ha végig este-kelte volna azt a 4-5 percet. Nem is adott bele mindent akkor. Hogy ennyi eredmény után mi hajtja még, arra csak tippelni lehet. Vagy valóban a korcsolyázás és a versenyzés iránti szenvedély, vagy talán a bizonyítási vágy, hogy ő mégiscsak jobb Yagudinnál. És ehhez talán csak még egy arany lenne elég. Vagy az sem. Hiszen olimpián nem volt alkalma legyőzni a nagy riválist. De ez csak találgatás.
A baj nem Plushenko versenyzésével van, hanem a bíráskodással. Akkor, amikor mások érkezéssel együtt is tökéletes ugrásokat mutatnak be, és mellette nehezebbek, gyorsabbak a forgásaik, összetettebbek a lépéssoraik, és az elemek között nehéz összekötések vannak, ráadásul sokkal inkább zenére korcsolyáznak, az egész testüket használják a mozgásnál, nem csak a karjukat, hogy lehetséges az, hogy Plushenko kapja a legmagasabb pontszámot a kűrre? Akármilyen legenda, ez így nem helyes. Tudom, Oroszországban van az olimpia, és egy pontozásos sportágban biztosabbá lehet tenni egy-egy győzelmet, de milyen üzenete van ennek a többiek számára. Akkor, amikor az amerikai és a kanadai fiú is nagyon nehéz, szép és komplex programot mutat be, hogy előzheti meg őket valaki, aki leginkább csak az ugrásokban volt kiváló régen is, mostanra meg már abban is megkopott egy kicsit? Igaz lenne az a keringő hír, hogy az amerikaiak és az oroszok megegyeztek, hogy az USA Oroszországot segíti győzelemhez jutni a csapatversenyben, cserébe az oroszok tesznek róla, hogy az amerikai jégtáncospár megverje a kanadaiakat? Remélem, nem. Nem hiányzik még egy, a 2002-eshez hasonló botrány. Ne keverjék ilyenbe a sportolókat, akik próbálnak a versenyre koncentrálni és a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. Az olimpia a sportról szóljon!
