Amint elolvastam a Veszélyes vágy c. film tartalmát, és megnéztem az előzetesét, érdekelni kezdett. Meg is néztem az egész filmet. Nem állítom, hogy teljesen magával ragadott, pedig megtehette volna. Talán az is közrejátszott, hogy a gondolataim néha máshol jártak, bár egy igazán jó film ezt nem engedné. Nem is kritikát szeretnék róla írni, azt megteszik majd mások. De eszembe jutott néhány dolog.
Sabina Spielrein azért kerül elmegyógyintézetbe, mert gyermekkorában élvezte azt, ha az apja elfenekelte, mikor rossz volt, és ettől megbolondul. Hiszen nem normális dolog élvezni a fájdalmat és a megalázottságot. Vagy mégis? Mi az, hogy normális? Az Értelmező kéziszótár szerint "szokásos, természetes, rendes". A rendest nem igazán tudom értelmezni, mert túlságosan szubjektív. Természetesnek valóban nem természetes, hiszen a természetben tudtommal nem találkozunk ilyesmivel. De ez még nem jelent negatívumot, hiszen az emberen kívül más élőlények pl. nem hoznak létre művészi alkotásukat, a művészetet mégis mindig pozitívumként értékeljük. Nem is szokásos, de ma pl. Magyarországon nem szokásos dolog biciklivel menni munkába (legalábbis Budapesten), mégsem tekintjük bolondnak azt, aki az autó és a tömegközlekedés helyett két keréken teker reggelente. Szóval tényleg nem normális az, amit Sabina érez, de ettől még nem rossz. Na persze, hajlamosak vagyunk negatívan viszonyulni azokhoz a dolgokhoz, amelyek a többségre nem jellemzőek. Például mennyi ideig igyekeztek a szülők átszoktatni balkezes gyermeküket a "rendes" kezük használatára. Csak néhány évtizede írhat bűntudattól mentesen mindenki bal kézzel. Milyen sokáig volt a homoszexualitás is bűnös dolog! Sajnos még ma is sokan elítélik, pedig már az állatvilágban is találtak rá példát, tehát azt sem mondhatja senki, hogy ez nem természetes. De lassan kezdjük elfogadni az egynemű párokat is, és talán egyszer majd nem kell senkinek bujdokolnia azért, mert nem ellenkező nemű társat választott. A példákat még sokáig sorolhatnám.
A szadista-mazochista vágyak társadalmi elfogadása azonban még várat magára. Az orvosok nagy része is betegségként kezeli őket, megpróbálja belőle kigyógyítani a pácienseket. De miért? Mert a többségnek nincsenek ilyen vágyai? Na és? Az emberek többsége nem vágyik arra, hogy biztonsági kötél nélkül sziklafalakat másszon meg, mégsem küldjük orvoshoz azokat, akik ezt teszik. Árt bárki is másoknak azzal, ha élvezi a fájdalom okozását vagy elviselését, feltéve, hogy csak olyannal csinál ilyet, aki szintén erre vágyik, de a másik szerepben? Szerintem nem. Sokkal inkább ártunk azzal, ha emberek ezreinek bűntudatban, vagy legalábbis titkolózva kell leélnie az életét, mert mások nem tartják helyesnek a vágyait. Hányan nőnek fel abban a tudatban, hogy valami baj van velük, mert tetszik nekik, amikor egy filmben megkötöznek, elfenekelnek, fojtogatnak valakit? Mennyivel rosszabb ez, mint az, amikor a nézők azt élvezik, hogy az akciófilmek sztárjai sorba lövik le az embereket (ártatlanokat is)? A Schwarzenegger-filmeken nem háborodik fel senki, A titkárnő viszont botrányt kavar. Pedig ha két (vagy több) ember ugyanarra vágyik, akkor nem látom akadályát, hogy miért ne tehetnék meg, amíg biztonságos határok között tudnak maradni (pl. biztos, hogy az erotikus fojtogatás nem végződik gyilkossággal).
Akinek nincsenek ilyen vágyai, talán nem is értheti, hogy mi a jó abban, amikor valaki sikít a fájdalomtól. Amikor már patakokban folyik a könnye, miért hagyja, hogy a partnere folytassa? El nem tudják képzelni, hogy a fájdalom és a szenvedés milyen felszabadító tud lenni. Hogy a kontroll átadása valaki másnak mennyire jó érzés! Amikor tudom, hogy biztonságban vagyok a kezében, és tudom, hogy bár fájdalmat okoz, és ezt élvezi is, de sosem bántana engem. Amikor végre ki tudom kapcsolni az agyam, és csak az érzékeim vezetnek, nekifeszülhetek a köteleknek, szenvedhetek, és ettől megtisztulok. Nem kell felelősséget vállalnom, csak átadom magam annak, ami történik. Hasonló lehet a vallási megtisztulás is. Miért kellene ettől megfosztania magát annak, aki erre vágyik?
